A srác teherautóponyvából, kidobott molinókból varr tárcákat. Az enyém, azaz ami enyémként jelentkezett a többi között, sárga volt. Az élénksárga anyagon a fekete "sitivo" (?) szöveg értelmetlenül rikító, a rácsúzlizható vastag keresztgumi laza (azaz szoros, érted), a belseje használhatónak tűnős, az ára basic, muszáj volt. Azóta is a fejemen szétterülő elégedettséggel nézek körül a corporate büfében, amikor előveszem - igen, bazmeg, én merem ebben tartani a pénzemet, és sosem használnék nemesfémből készült csipeszt a köteg kivillantásához, mint ti! Szemétből varrt dizájn, lehet vele villogni a nyakkendők között, elég szemkiverős, mint egy pálmafás ing az egérszürke zakó alatt.
Az mondjuk igaz, hogy az érmezsebe közel használhatatlan a cippzár-megoldás miatt és a kártyazsebekből csak akkor jön ki a plasztik, ha törünk rajta egy kicsit, de a papírpénzt kezeli, és az új típusú iratok is ellaknak benne.
Ma már inkább nyűg, foszlik, két kártyámat is eltörte, apróval csak végszükség esetén próbálkozom és az iratok felmutatását is kínos vicceskedés előzi meg ("ez nem akarja!"), de a hökkent tekintetek még mindig végigsimítják, ha felüti fejét a multivilágban.
Utolsó kommentek