wampolók

 

Barátaink sosem hagyták szó nélkül ezeket a poharakat. Ihattunk örömre, bánatra vagy csakúgyból, mindig elhanzott egy hű de..., vagy egy hol lehet ilyet, néha egy mi ez az újabb jampiság az unicum/pálinka/baileys mellé. És a poharakból inni is lehet. Ezt csak azért említem úgy, mintha ez egy olyan valami lenne, mert vannak nem design piacon vásárolt, ronda vagy nem ronda, csak olyan semmilyen poharaink is, és mégsem lehet belőlük inni. Mert kicsi a szájuk, vagy a miénk nagy, vagy a fogójukat tervezték zongoristaujjakra, vagy túl vastag az üveg és folyton beleverjük a fogainkat. De ezekből lehet inni, és pont egy fél deci fér beléjük. Én ezt sikertörténetnek gondoltam, mert ha egy design használati tárgy stílusos is és használható is, akkor kicsi pipákat helyezek el a világ ellenőrzőfüzetében. Ezért tavaly karácsonyra ilyen poharakkal gondoltam meglepni néhány barátomat, akik szintén pipálgatnak. Na és ekkor jött a teljes kudarc. Az üvegművészt akartam megtalálni a neten. A monogrammja KG, ez szépen bele is volt gravírozva a poharak talpába, és úgy emlékeztem, hogy nagyon egyszerű nevet takar, mondjuk Kovács Gábor. Nem kimondottan az a ritka, különleges művésznév, de hátha. Többórás netes kudarc után feladtam. Nem, nincs honlapja, nem található, sehogysem, mintha direkt bújkálna, na persze ezzel a névvel... Hát ezt bebukta, mert nem volt olcsó a pohár, de vettem volna azoknak a barátainknak.

Nyilvánvaló Nyúl egy kicsit érthetetlen okból került a lakásba. Nem vagyok plüssállattalalvós, kisgyerekekhezfejhangonbeszélős, telcsi-talcsi típus. De Nyilvánvaló Nyúl sem ilyen. És ez már a Wampon is látszott rajta. Nyilvánvalóval egyetlen gond akadt a hazaérkezés után. Sehol sem bírt megülni. Folyton lebucskázott a feje, meg a hosszú karjai. Támasztottuk könyvhöz, polchoz, lámpához, de csak mindig levetette magát könyvről, polcról, lámpáról. Egyszer aztán valaki nekitámaszotta az órának. És Ny. Ny. ottragadt. Azóta felügyeli az időt. Meglehetős szigorral. Nincs is baj az idővel. Egy szál se. Nyilvánvaló Nyúl karrierjében még továbblépés is van. Bár az időfelügyelet is nemes életcél, előfordulhat, hogy belőle is rendes, szorongathatós barát válik. Egy hónap múlva ikerlányaim születnek, és ez éles fordulatot hozhat Ny.Ny. életében. A feltételezést, hogy valójában és titokban ezért vettem, visszautasítom. Ha egy nő fehér nyulat vesz rózsaszín fülekkel, akkor rögtön ikercsajokat kell szülnie??

A srác teherautóponyvából, kidobott molinókból varr tárcákat. Az enyém, azaz ami enyémként jelentkezett a többi között, sárga volt. Az élénksárga anyagon a fekete "sitivo" (?) szöveg értelmetlenül rikító, a rácsúzlizható vastag keresztgumi laza (azaz szoros, érted), a belseje használhatónak tűnős, az ára basic, muszáj volt. Azóta is a fejemen szétterülő elégedettséggel nézek körül a corporate büfében, amikor előveszem - igen, bazmeg, én merem ebben tartani a pénzemet, és sosem használnék nemesfémből készült csipeszt a köteg kivillantásához, mint ti! Szemétből varrt dizájn, lehet vele villogni a nyakkendők között, elég szemkiverős, mint egy pálmafás ing az egérszürke zakó alatt.

Az mondjuk igaz, hogy az érmezsebe közel használhatatlan a cippzár-megoldás miatt és a kártyazsebekből csak akkor jön ki a plasztik, ha törünk rajta egy kicsit, de a papírpénzt kezeli, és az új típusú iratok is ellaknak benne.

Ma már inkább nyűg, foszlik, két kártyámat is eltörte, apróval csak végszükség esetén próbálkozom és az iratok felmutatását is kínos vicceskedés előzi meg ("ez nem akarja!"), de a hökkent tekintetek még mindig végigsimítják, ha felüti fejét a multivilágban.