Barátaink sosem hagyták szó nélkül ezeket a poharakat. Ihattunk örömre, bánatra vagy csakúgyból, mindig elhanzott egy hű de..., vagy egy hol lehet ilyet, néha egy mi ez az újabb jampiság az unicum/pálinka/baileys mellé. És a poharakból inni is lehet. Ezt csak azért említem úgy, mintha ez egy olyan valami lenne, mert vannak nem design piacon vásárolt, ronda vagy nem ronda, csak olyan semmilyen poharaink is, és mégsem lehet belőlük inni. Mert kicsi a szájuk, vagy a miénk nagy, vagy a fogójukat tervezték zongoristaujjakra, vagy túl vastag az üveg és folyton beleverjük a fogainkat. De ezekből lehet inni, és pont egy fél deci fér beléjük. Én ezt sikertörténetnek gondoltam, mert ha egy design használati tárgy stílusos is és használható is, akkor kicsi pipákat helyezek el a világ ellenőrzőfüzetében. Ezért tavaly karácsonyra ilyen poharakkal gondoltam meglepni néhány barátomat, akik szintén pipálgatnak. Na és ekkor jött a teljes kudarc. Az üvegművészt akartam megtalálni a neten. A monogrammja KG, ez szépen bele is volt gravírozva a poharak talpába, és úgy emlékeztem, hogy nagyon egyszerű nevet takar, mondjuk Kovács Gábor. Nem kimondottan az a ritka, különleges művésznév, de hátha. Többórás netes kudarc után feladtam. Nem, nincs honlapja, nem található, sehogysem, mintha direkt bújkálna, na persze ezzel a névvel... Hát ezt bebukta, mert nem volt olcsó a pohár, de vettem volna azoknak a barátainknak.
Utolsó kommentek